A külső megjelenés rémisztően fontos szerepet játszik sorsunk és vágyaink alakulásában. Előfordul, hogy csupán fénykép alapján „szexisnek” nevezünk egy nőt vagy egy férfit. Konkrétan mit és értünk az alatt, ha valakinek a külsejét „izgatónak” tartjuk? Mi az, amit vonzónak találunk benne?
Az evolúciós biológia logikája szerint egyszerű és konkrét okból vonzódunk a szépséghez: az egészség ígérete miatt. Az, aki „szépnek” nevezünk – vagy „szexisnek” tartunk –, lényegében olyasvalaki, aki erős immunrendszerrel és rengeteg életerővel rendelkezik. Azért kedveljük az ilyen embereket, mert velünk született intuíciónk azt sugallja, velük az átlagosnál nagyobb esélyünk lenne egészséges gyermekek nemzésére. Azokat az embereket tartjuk szexisnek, akiknek a vonásai szimmetrikusak (vagyis arcuk jobb és bal oldala egyforma), egyensúlyban vannak, arányosak, és nem torzak. A szimmetria és az egyensúly azért olyan fontos számunkra, mert ellentéteik az anyaméhben vagy koragyermekkorban szerzett betegségeket jeleznek, amikor az énünk még alakulófélben volt. Agyunk túlélésre berendezkedett része úgy ítéli meg, a szépség az egészség legfőbb bizonyítéka. Azért izgat fel minket a másik, mert lenyűgözőnek tartjuk valamely fontos adottságát.
Stendhal szavaival élve: „A szépség a boldogság ígérete.” Eszerint azért találjuk szépnek a másikat, mert arcvonásai miatt ösztönösen olyan belső tulajdonságokat tulajdonítunk neki, amelyek hasznosak lehetnek egy sikeres kapcsolat kialakításában. Előfordulhat például, hogy a vonásaiból olyan erényekre következtetünk, mint a határozottság, az intelligencia, a megbízhatóság, az alázatosság vagy a frivol humor.
Például Ingres festménye Madame Devaucay-ról (1807) azért kelti fel kíváncsiságunkat – és talán a vágyakozásunkat is –, mert az arca, túl azon, hogy egészséges benyomást kelt, egy sor más kvalitásra is utal. Van valami végtelen tolerancia Madame Devaucay mosolyában és ajkainak ívében. Arra a következtetésre juthatunk, hogy ennek a nőnek szinte bármit elmondhatnánk, nem torkollna le minket. Tisztában lenne azzal, hogy bármi kavarog is a lelkünkben, alapvetően rendes emberek vagyunk. Az orra például veleszületett méltóságról tanúskodik. A kép azt sugallja, hogy kivételes helyzetben lévő, de nem elkényeztetett hölgyről van szó, aki ismeri a szenvedést, ám nehéz körülmények közepette is igyekszik mindig elegáns maradni. Hajviselete egyszerre utal fegyelmezettségre és megindító érzékenységre. Ami pedig a tekintetét illeti, boszorkányos merészség árad belőle; egyenesen a kíváncsiskodóra néz, nem pedig félre. Úgy érezzük, szilárd lehet a meggyőződésében, és soha nem árulná el a barátait haszonszerzés céljából. Egészen biztos, hogy nem csak azért értékeljük Madame Devaucay szépségét, mert megállapítottuk róla, hogy egészséges. Hat ránk az egész jelleme, amelyet a festő ecsetvonásai közvetítenek.
Külső, fizikai jellemzőink nem feltétlenül állnak ellentétben belső, bőrünk alatt mélyen megbúvó énünkkel – a kettő egységbe is forrhat. A jóság izgató formája – vagy Stendhal megfogalmazásában: a boldogság ígérete – az, ami felizgat bennünket; ahhoz szeretnénk buzgón közelebb kerülni, amit leolvastunk a másik ajkáról, bőréről, szájáról és szeméről.
Forrás: Alain de Botton: Hogyan gondolkodjunk másképp a szexről?
