Én és Pinta gyerekkorunkban mindig együtt játszottunk. Egy utcában laktunk. Meg egy idősek is voltunk. A felnőtteknek ez nem tetszett. Pinta magántanuló volt, tudott franciául, és zongoraórákra járt a palotanegyedbe. Én nagyon jól éreztem magam Pintával és nagyon hiányzik. A pszichológusom szerint ő soha nem létezett. A gyermekénem találta ki egyfajta védekezési mechanizmusból, azért hogy könnyebben, vagy inkább egyszerűbben fel tudjam dolgozni a szüleim kapcsolatának tragédiáját. Ez egy analízis, azt hiszem. Az tény, hogy soha többé nem találkoztam Pintával.
Közben én is megtanultam franciául. Rendszeresen edzek, és a magam részéről köszönöm, jól érzem magam.
Ami furcsa, hogy tegnap kaptam egy levelet Norvégiából. Volt benne egy repülőjegy meg egy levél. Pinta írta. A repjegy augusztusra szól.
Azon tűnődöm, hogy mi nincs rendben. Az analízis szerint Pinta egy védekezési mechanizmus. De hát itt a levél a kezemben. Itt valami elromolhatott. Olyan sok mindent tudok a világról. Bagatell dolgokat is. Például, hogy mi az a kretén. Meg hogy mik voltak a körülményei Gaudi halálának. Tudom, hogy a vitorláshajó nem is a szél tolóerejétől megy előre, hanem a felhajtó erőtől. Angelina Jolie adoptált gyerekeinek nevét (Maddox, Pax és Zahara). Newton harmadik törvényét. Hogy milyen pénznem van Indiában. Ismerem egy gáz vagy folyadék belső ellenállásának mértékét a csúsztató feszültséggel szemben. Meg nagyon sok egészen felesleges információt tudok, például az Olimpiai bajnokainkról is. Meg mittudomén, csomó dolgot.
DE.
Akkor a pszichológusom miért tud többet rólam. Vagy a gyermekénemről? Lehet, hogy AZ nem is én vagyok. Vagy ez olyan, mint egy sztetoszkóp, hogy meghallgatnak és tudható, hogy tüdőgyulladásom van? Mert végülis a pszichológus is meghallgatott csak nem sóhajtanom kellett, vagy végül is azt is, csak beszélnem is. Vagy inkább csak azt.
De ő ezeket miért tudja, vagy honnan a bátorság, hogy azt mondja, hogy valaki létezik és valaki nem létezik? Lehet Pintának meg azt mondta, hogy én nem létezem. Vagy lehet, hogy én tényleg nem létezem, csak egy védekezési mechanizmus vagyok: Pinta szülei miatt. Bár az ő szülei nem veszekedtek. Nem tudom, lehet pont a nemveszekedés miatt kellett a védekezési mechanizmus, lehet akkor is kell, én nem tudom. Nem vagyok pszichológus.
Most itt van ez a jegy a kezemben. Akkor most az lehet, hogy megint keresztülmegyek valami traumán, ami miatt szükségem van egy Pintára újra. Most analizálom magam? Itt lehet a baj, aki analizál, annak mindig kell valami megoldásra, vagy megállapodásra jutnia. Azért mondanak EZEK ilyeneket. Kapkodnak. Valaki csakúgy nem létezhet, mi?! De akkor ezt magyarázza meg valaki. Mi van, ha ő nem létezik? Erre biztos nem gondolt szerénytelenségében. Az alapvetése az, hogy Ő van. Mire ez a nyájas nagyképűség?
Még nem döntöttem el, de azt hiszem, Augusztusban meglátogatom Pintát. Lehet, szüksége van rám. /D. A./
