A transzperszonális pszichológia latin eredetű szó, jelentése: túl a személyiségen. Ezt a szót Jung használat először annak megjelölésére, hogy a mindennapi világunkon túli erő (energia) is gazdagítja életünket. Ide tartoznak a kiemelkedő szellemi és spirituális csúcsélmények, az élet sokszor fájdalmas, extázissá fokozódó pillanatai. Emberi minőségünk lehetőséget nyújt arra, hogy ezek a tapasztalatok értelmet adjanak hétköznapi életünknek, és segítséget nyújtsanak személyiségünk fejlődésében. A transzperszonális pszichológia fő törekvései közé tartozik annak vizsgálata, hogyan helyezzük el magunkat a világegyetemben, és képesek vagyunk-e teljes mélységében felelősséget vállalni önmagunkért. Mély belső átélésre törekszik. Hangsúlyozottan fordul a megváltozott tudatállapotok elérése és tanulmányozása irányába.
A pszichológián belül főleg a dinamikus pszichológiának bizonyos területei vannak közel a spiritualitáshoz. A dinamikus pszichológia alatt a pszichológiának azt a területét értjük, ami a pszichodinamikus folyamatok elméletével és gyakorlatával foglalkozik. A dinamikus pszichológia a motivációval, illetve a viselkedés rejtett okainak teljes körű megértésével kapcsolatos szemléletmód, legfőbb példája a pszichoanalízis, és ennek hatását magán viselő irányzatok. A dinamikus pszichológia hozzájárul, hogy a spirituális dimenziót az emberhez tartozónak ismerjük fel, építse és gazdagítsa az életet. Jung, Assagioli, Maslow elméletei és a távol keleti gondolkodás (zen, buddha, taoizmus) alapján alakult ki a transzperszonális pszichológia, amely következetesen vizsgálja az un. normális tudaton felül mutató ismereteket, ahol az ember túllépi az idő és tér korlátait.
A transzperszonális pszichológiához, továbbá a spiritualitás új értelmezéséhez Abraham Maslow kutatásai és elméleti megfogalmazásai kritikus fontosságúak. Minden kétséget kizáróan bemutatta, hogy a misztikus élményeket – vagy az ő elnevezésével a csúcsélményeket – nem szabad összekeverni az elmebetegséggel. A csúcsélmény sokszor jelentkezik egyébként jól adaptálódott egyéneknél, s ha integrálása megtörténik, akkor az önmegvalósítás és az én-kiteljesedés elősegítője lehet. A csúcsélményben az ember megéli a világmindenséggel való egységet. A transzperszonális egységben vagy létállapotban az univerzummal közös identitáson belül az ember önmagát mint páratlan individuumot éli meg, ezt az élménydimenziót pedig nem lehet meghaladni, ennél több nem létezik (Maslow, 1964).
Eric Fromm által kerül kimondásra az ember transzperszonális szükséglete, vagyis a humán önkiterjesztés szükséglete. „A transzcendenciaigény azt jelenti, hogy az ember felül akar emelkedni állati természetén azért, hogy egyszerű teremtmény helyett alkotó személyiséggé válhassék… Önmagának mint saját hatalma alanyának és tárgyának felfedezése ad neki öntudatot.”
Viktor Frankl logoterápája az élet értelmére koncentráló pszichoterápia. Szerinte az önmegvalósítás csak az önmagunkon túlmutatás mellékterméke.
Stanislav Grof (1985) kifejlesztett egy olyan technikát, amely a tudat módosult állapotainak vizsgálatára és ezen állapotok gyógyítására épül. A holotróp légzés hiperventilláció, zene és hanghatások, valamint mozgás együttese. A holotróp terápia szerint a pszichoszomatikus és érzelmi problémák hátterében az áll, hogy a szervezet szeretne megszabadulni a régi traumatizáló beidegződésektől és beindít egy gyógyító folyamatot, hogy könnyebbé tegye a saját funkcionális működését. A terápia fő célja, hogy aktivizálja a tudattalant, felszabadítsa az érzelmi és a pszichoszomatikus érzelmek által lekötött energiát, és átváltoztassa ezeket a tüneteket átélések sorozatává. A holotróp terápia elvei rendkívül egyszerűek. A klienst arra kérik, hogy csukott szemekkel, hátrahajló testhelyzetben helyezkedjen el, a figyelmét összpontosítsa a légzésére és a testérzeteire, s kitartóan lélegezzen a szokásosnál gyorsabban. Az előzetes pszichológiai előkészítés során arra bátorítják, hogy analizáló tevékenységét egy időre függessze fel, és bármilyen fellépő élményt teljes bizalommal és megítélés nélkül fogadjon el. Azt javasolják, hogy a kliens tartózkodjék a lereagáló technikáktól és semmilyen más módon se kísérelje meg megváltoztatni vagy befolyásolni az élményt. Az általános hozzáállásnak a buddhista meditáció bizonyos technikáihoz hasonlónak kell lennie, ami a jelentkező élmények egyszerű megfigyeléséből, tudomásul vételéből és elengedéséből áll. A hiperventilláció folyamán a fizikai és érzelmi feszültségek keletkezése és feloldódása közben az egyénnek különböző erőteljes élményei lehetnek. Fontos életrajzi eseményeket élhet át újból a csecsemőkorából, a gyermekkorából vagy későbbi életéből, szembesülhet a biológiai születés emlékének különböző aspektusaival, közelről találkozhat a halállal vagy különböző típusú transzperszonális jelenségeket tapasztalhat.
Véleményem szerint a szülés alatti légző gyakorlatokkal hasonló hatást érnek el, mint a holotróp légzésnél. Ez is segíti az asszonyokat a módosult tudatállapot létrehozásában.
Dr. Stanislav Grof pszichiáter három évtizede végez kutatásokat a pszichedelikus szerek és a különböző drog-nélküli technikák segítségével kiváltott nem-hétköznapi tudatállapotok területén. Csehszlovákiában született, ott végezte iskoláit is. Jelenleg az USA-ban él, az Esalen Intézet rezidense és igazgatótanácsának tagja. A transzperszonális pszichológia egyik megalapozója és fő teoretikusa, valamint a Nemzetközi Transzperszonális Társaság volt elnöke.
