A mai Görögországban játszódó Határtalan szerelem három különálló történetben mesél egy-egy külföldi és görög szerelméről. Mindegyik sztoriban egy másik nemzedék lesz szerelmes egy olyan időszakban, amikor egész Dél-Európát súlyos társadalmi-gazdasági válság rengeti meg, ám a szálak végül összefutnak, és együttesen váltanak ki rendkívüli érzelmi hatást a film minden nézőjéből. A Határtalan szerelem ékes bizonyíték arra, hogy lehet akármilyen küzdelmes az emberek élete, nézhetnek szembe bármekkora nehézségekkel, az igazság, a szépség és az emberség ekkor sem pusztul el, és a szerelem a legsötétebb órákban is virágozhat.

forrás: port.hu

Azt hiszem kétségtelen, hogy Görögország és a görög lakosság mostanában éli a legnehezebb pillanatait a gazdasági és menekültválság miatt. A munkanélküliség az egekben, az ország a menekültek legelső tranzit országa, a lakosság feszült, a radikálisok és a bevándorlók közötti atrocitások mindennaposak. Mindezeket a problémákat "hazai" gyártású filmben feszegetni nagyon bátor vállalkozás. Mivel az ország, sőt egész Európa is alapvetően két részre szakadt a témában, így a moziba beülő nézők is ezt a két tábort fogják képviselni, és egy ilyen kiélezett vitában a látottak ritkán okoznak mindkét félnek kellemes perceket. Én nem hiszek sem vallásokban, sem ideológiákban, ennek megfelelően a bináris gondolkodásmódot is gyűlölöm. Megoldásra váró problémák vannak és jó, rossz, illetve kétségbeesett emberek. Ennek köszönhetően abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Christopher Papakaliatis filmjére abszolút objektív nézőként ültem be. 

A fent említett görög úriember nevét amúgy érdemes lesz megjegyezni. A Görögországban viszonylag sikeresnek mondható 40 éves Papakaliatisnak a Határtalan Szerelem a második rendezése a nagyjátékfilmek világában. Előtte íróként és rendezőként is csak sorozatokban dolgozott. Így dupla süveglengetés jár, ugyanis a viszonylagos rutintalansága ellenére nagyon ügyesen oldotta meg mind rendezőként, mind pedig színészként, az egyébként nem könnyű feladatokat. Megírni, rendezni, majd eljátszani a főszerepet egy több idősíkban és történetszállal futó, kényes témákat érintő drámában iszonyatosan embert próbáló feladat, és nem egy példát láttunk már ilyen jellegű bukásokra. 

 A film három teljesen külön szálon indul el, amelyek saját fejezetcímeket kaptak és a film vége felé alakulnak csak egységgé. A három történetnek a film elején csupán egy ókori kapcsolódási pontja van, Erósz és Psziché szerelmi története. Itt most írjunk be Papakaliatisnak jó pár piros pontot, ugyanis a filmet nem csak a remekül vezetett idősíkok és külön szálon futó történetek teszik színessé, hanem a briliánsan összeválogatott szereplőgárda és a karakterek soknyelvűsége is. Hála az égnek a magyar forgalmazó nem készített hozzá szinkront, megmentve így a filmet a hazai mozikban. Hogy mire is gondolok, nemsokára kiderül.

Bumeráng

Az első fejezet egy szíriai bevándorló és egy görög lány szerelmi történetét dolgozza fel. A történet eleje kicsit direkt, kicsit naiv és sok helyen túlzottan szájbarágós. Egy radikális, a menekültek miatt mindenét elvesztő apa lányát egy szíriai bevándorló menti meg az erőszaktevő támadóktól. A két fiatal egymásba szeret, a lány pedig rájön, hogy a menekültek nem az ellenségeik. Ebből a két tőmondatból ítélve egy rosszul megírt szkript és rosszul kiválasztott színészek alapján, simán belefuthatnánk egy bő fél órás iszonyatosan kényelmetlen és feszengős propaganda reklámba is. A finom rendezői húzásoknak és a két szereplőnek köszönhetően azonban a néha picit túlzóan polkorrekt forgatókönyv ellenére, a fiatal lányt játszó Niki Vakali és a szíriai menekült szerepében brillírozó Tawfeek Barhom nagyon logikusan és ügyesen építik fel a karaktereket. Ez Vakali esetében külön dicséretes, hiszen az IMDB szerint ez az első filmszerepe. A film alapját és magyar filmcímét meghatározó nyelvi kettősség pedig még élvezhetőbbé teszi a játékukat. A szerelmük érdekében közösen próbálják leküzdeni a nyelvi, társadalmi és politikai nehézségeket, és mindezt annyira aranyosan és élvezhetően teszik, hogy még a menekültválságra szociálisan érzékeny nézőt is meglebbenheti az igazság szele. Népcsoportoktól függetlenül ember és ember között is óriási különbség van, Görögország pedig lassan ott tart, hogy nem lehet megállapítani, hogy egy görögnek rosszabb a saját országában élni, vagy egy menekültnek egy számára idegenben.

Loseft 50mg

A második fejezet egy görög középosztálybeli férfi, és egy svéd mamutcég munkaerő leépítéssel megbízott alkalmazottjának szerelmi és személyes tragédiáját mutatja be. A rendezőszék és a kamerák között rohangáló Papakaliatis által megszemélyesített Giorgos karaktere olyan áldozat típus, akinek őszintén és tiszta szívből lehet drukkolni. A házassága tönkrement, a fiának azonban nem meri elmondani az igazat, ezért inkább a kanapén alszik és halogatja az elkerülhetetlent. A külvilágnak semmit sem mer bevallani, ezért a munkahelyén mosolyogva hordja a jegygyűrűjét, hogy se a főnökei se a beosztottjai ne tudjanak problémáiról. Ahhoz azonban, hogy ezt lelkileg kibírja, minden egyes nap nyugtatót kell szednie. Már már látja a kiutat, amikor megismerkedik a megdöbbentően rideg és távolságtartó svéd Elise-el, akit Osvárt Andrea alakít. Murphy törvényei alapján azonban a szartenger mindig nagy hullámokban támad és kiderül, hogy Elise valójában Giorgos cégének anyavállalatától érkezett, hogy növelje a hatékonysági mutatókat és levezényelje a munkaerő leépítést. Természetesen Giorgos neve is szerepel a listán. Ebben a fejezetben szintén mindkét szereplő dicséretet érdemel. Tagadhatatlanul látszódik, hogy Papakaliatist borzasztóan megviseli a Görögországot sújtó anyagi és morális válság és ebből merít, amikor remekül adja át a szorongó és kétségbeesett családapa, és a beosztottjai életéért aggódó vezető szerepét. Osvárt Andrea is nagyon ügyesen nyúl a kívülről keménynek és tévedhetetlennek tűnő, de belül teljesen összezavarodott és az emberi kapcsolatoktól rettegő karrierista nő szerepéhez. A nyelvi különbségekkel itt is élvezetes játékokat láthatunk és halhatunk, ami sokszor megnevettette a teremben ülőket. 

Second Chance

A harmadik fejezet egy idős, Görögországban letelepedett jómódú német férfi és egy évtizedek óta boldogtalan házasságban élő, mindezek tetejében még anyagi problémákkal is küzdő idős görög háziasszony szerelmi történetéről szól. Ez a fejezet több szempontból is a film egyik legérdekesebb része. Egyrészt, a német úriember, Sebastian szerepében a BAFTA, Golden Globe és Oscar díjas J.K Simmons játszik, és lerí a vászonról, hogy ez Simmons örömjátéka, hiszen végre megint egy lágyabb szerepet személyesíthet meg a vásznon. Másrészt a két szereplő gyakorlatilag semmilyen közös nyelvet nem beszél. Habár a  német Sebastian az anyanyelvén kívül tökéletesen beszél angolul is, a Maria Kavoyianni által megszemélyesített Maria viszont a görögön kívül épp hogy csak pár szót ért abból, amit Sebastian mond neki. Megmosolyogtató és végtelenül aranyos, ahogy a szerelemre áhítozó, hatvanas éveiben járó Sebastian próbál közeledni a változásoktól szemmel láthatóan rettegő Mariahoz, leküzdve a nyelvi nehézségeket és érzelmi korlátokat. Maria karaktere elsőre egyhangúnak tűnik, mintha direkt csak azért írták volna meg, hogy valaki indulatosan és görög nyelven elmondhassa, mennyire nehéz megélni az országban. A film vége felé azonban, kevesebb mint tíz percben Kavoyianni elképesztő profizmussal hozza ki a maximumot a karakterből. Zseniális.

 A film utolsó fél órájában Papakaliatis hihetetlen ügyes húzásokkal fűzi össze a történetet, folyamatosan egyensúlyozva azon a vonalon, aminek egyik, vagy másik oldalára billenve bármikor tönkre vághatná a korábbi másfél órás moziélményt. Erről szerencsére nincs szó. Olyannyira nem, hogy a három fejezet szereplőit úgy fésüli egy történetbe és úgy ad nekik egy közös szálat, hogy a nézőben hirtelen több tanulság és konklúzió is felszínre törhet. 

forrás: http://fotelkommando.blog.hu/2016/09/20/hatartalan_szerelem_premier_elotti_kritika