David Deida többek között a párkapcsolatokat, a szexualitást és a szocio-kulturális evolúciót vizsgálta. Modellje szerint 3 párkapcsolati szintről beszélhetünk: függő kapcsolatokról, fifti-fifti kapcsolatokról és intim szövetségről.
1. Függő kapcsolat
Ezekre a típusú kapcsolatokra jellemző a markánsan elkülönülő férfi és női szerep. Ebben a típusú kapcsolatban a férfi képviseli az erőt, ő a domináns, az „Úr”, a nő pedig aláveti magát a férfinek. A férfi tartja el a családot, szilárd támaszt, stabilitást nyújt a nőnek, iránymutatást ad a családnak. Érzelmeit nem mutatja ki, mert az a gyengeség jele. Éppen ezért érzelmileg függ a nőtől. A nő az, aki „csak a családjának él”, ellátja a gyerekeket, mos, főz takarít, gondoskodik a családtagokról, fenntartja a szociális kapcsolatokat, hiszen mindezekhez a férfi nem ért. A nő is függ a férfitől, anyagi tekintetben is, valamint biztonságot, védettséget kap a férfitől.
Mivel a férfi és a nő is kölcsönösen függnek egymástól, így kialakulhat egy egyensúlyi helyzet. A nő szeret adni, gondoskodni, amit ebben a típusú kapcsolatban megélhet, miközben védelmet is kap. A férfi pedig megélheti az erős, támaszt nyújtó férfi szerepét, miközben azokkal a dolgokkal „amihez nem ért” (gyerekpelenkázás, főzés, takarítás stb.), nem kell foglalkoznia.
Erre a típusú kapcsolatra jellemző az ösztönösség, impulzivitás. A lángoló szerelem és a gyűlölet – a heves érzelmek. Szenvedélyes viták és kibékülések. A macsó, helyenként akár erőszakos férfi és a hisztis, vagy csöndben ellenálló nő összecsapása. A szexualitásban is, – amennyiben működik a pár szexuális élete – a szenvedélyes, érzéki, vad, eleven, ösztönös, nyers szex a jellemző. Az ilyen típusú kapcsolatok szexualitásában jelenhet meg az is, amikor a férfi nem foglalkozik azzal, hogy párjának is örömet szerezzen az ágyban. A feszültség levezetésének, a szükséglet kielégítésének éli meg a szexualitást.
Ezek a típusú párkapcsolatok dinamikusak, élők, szenvedélyesek, ösztönösek. A férfi csak a férfi szerepeket viszi és éli meg, míg a nő csak a női oldalt és szerepeket. Így kölcsönösen kiegészítik egymást, még ha viharokon is mennek keresztül együtt. Az erre a szintre jellemző önátadást engedelmeskedésnek hívjuk, ami legfőképp a nőkre vonatkozik.
A fifti-fifti párkapcsolat
A férfinak, hogy függetlenségét megélje, ki kell fejlesztenie a női oldalát, a nőnek pedig el kell kezdenie megélni a férfi részét függetlenedése érdekében. A férfi ekkor beengedi a szeretet és béke érzéseit, elkezdi ezt az ideát keresni önmagában és a világban. A nő önállósodik mind érzelmileg, mind anyagilag. Önérvényesítése következtében nehezen tudja átengedni magát a férfinak.
A fifti-fifti párkapcsolatok világában mindkét fél önmagában független és önellátó. Erre alapozva létesítenek párkapcsolatot egy másik, hasonló igényű emberrel. Összejönnek, hogy megosszák az életüket egymással, miközben támogatják és tiszteletben tartják a másik igényeit, szabadságát. Figyelmesség, empátia jellemzi őket, de mivel kerülik az elköteleződést, legbelül nem a másikra figyelnek, ott még magukkal vannak elfoglalva.
Ezen a szinten nincs önátadás, hiszen az a független ember számára az önmagáról való lemondással, vagyis az engedelmeskedéssel egyenlő. Erős énhatáraikkal nyitva tartanak egy biztonsági rést a párkapcsolatban, hogy érezzék, bármikor van kiút. Ezzel egyidejűleg elkerülik az intimitás igaz mélységeit.
Az ilyen személyek szabadon hagyják egymást és ügyelnek arra, hogy annyit adjanak, amennyit kapnak. E párkapcsolat fejlettebb régióiban a felek élvezik, hogy tiszteletben tartják egymást, ami a méltó, független ember érzését és identitását adja nekik. Kommunikatívvá válnak egymás felé, megtanulják a tiszta és hiteles beszélgetés eszközeit. Örömüket lelik abban, hogy kimondják valódi érzéseiket, élvezik az őszinteség és nyíltság légkörét.
A szexualitás is máshogy működik, mint a függő kapcsolatokban. Itt megfigyelhető egy „elnemtelenedés”. A független párkapcsolatokban a férfi sokkal határozatlanabb és bizonytalanabb, mint az előző szinten. Nem meri tisztán kifejezni férfiasságát és sokkal kevésbé magabiztos, mint az előző szint macsó családfője. A nők pedig határozottabbak, céltudatosabbak, kontrollálóbbak és rámenősebbek. A férfi és a nő, bár közel állnak egymáshoz, nem adják át magukat teljesen egymásnak, fenntartva saját határaikat, szabadságukat. Nincsenek vad szenvedélyek, szélsőségek, így ezeknél a pároknál egy idő után gyakran unalmassá, kiüresedetté válik a szex.
A meghitt vagy intim szövetség
A következő szint eléréséhez mind a férfinak, mind a nőnek vissza kell találnia saját nemiségéhez és immár korlátozás nélkül, a maga teljességében kell megélnie azt. Ekkor képessé válhat saját szexuális energiáinak szabad áramoltatására. A személy kapcsolatba kerül saját belső magjával és újra felébred benne a szenvedély. A függő kapcsolatok nyers szexuális ösztönei, valamint a független kapcsolatok érzelmei találkoznak a kiáradó szív teljességével. A szex itt már nem csak fizikai öröm vagy ehhez társuló érzelmi beteljesedés, hanem eszköz, csatorna a szeretet átadásához és az egyén határainak a transzcendensben való feloldódásához.
Az emberben megszületik az önmagáról lemondás és az önátadás vágya. Független személyként képesek a határaikat elengedni, és legbelül a szívükben képesek megnyílni és átadni magukat egy másik embernek. Legbelsőbb magjukkal, lényükkel kapcsolódnak egymáshoz. Az átadásban nem a másik egójának, hanem annak legbelsőbb lényének adják át magukat.
Az ember ekkor intim és szexuális kapcsolatait teljes mértékben integrálja belső, spirituális fejlődésébe, megvalósítva ezzel a párkapcsolatok legmagasabb szintjét. Ez a kapcsolati forma innentől az önismeret útjává válik, ahol olyan árnyékrészeinket tükrözi vissza a másik, amelyekkel a párkapcsolaton kívül nem találkoznánk. A meghitt szövetség a maga szépségei mellett sokszor képes a legrosszabbat kihozni belőlünk. Valódi belső harcokat borítunk a partnerünkre, amelyeket ott és akkor meg kell vívni. Nem véletlen, hogy a meghitt szövetségben jönnek a felszínre a legmélyebben elnyomott részeink, hiszen csak egy ilyen erős kötelék képes a szeretet által transzformálni azokat. Így a párkapcsolat az önmeghaladás katalizátora és a megvilágosodás eszköze lehet életünkben.
Az intim szövetségben a nő és a férfi elengedi a kontrollt, átadja magát az áramlásnak, az isteni akaratnak, a Sorsnak, legyen, aminek lennie kell. Mindeközben erős küldetéstudata van, toleráns és rugalmas. A küldetéstudat azt jelenti, hogy megosztja a legbelsőbb, legmélyebb tehetségét párjával és az egész világgal. Megadja a világnak azt, amiben a legtehetségesebb, ez válik élete értelmévé.
forrás: http://blog.integralakademia.hu/
