Paul Watzlawick (1990) szerint a változásnak két különböző fajtája van: az egyik egy adott rendszeren belül zajlik, amely maga változatlan marad, a másik magát a rendszert változtatja meg. Az első fokú változás során a rendszer nem változik, csak a rendszer tagjainak a viszonya változik a rendszerhez. Ezzel szemben a másodfokú változás a változás változása, vagyis egy viselkedésmód átváltozása egy másik viselkedésmóddá.
Az emberek nehéz helyzetekben olyan lépéseket tesznek, amelyek nem idézik elő a kívánt változást, s ráadásul még azt a problémát is felfokozzák, amelyre a „megoldást” alkalmazták. A rendszer átmehet számos első fokú változáson, mivel azonban struktúrája változatlan marad, nincs másodfokú változás.
A másodfokú változás azon operál, ami az elsőfokú változás perspektívájából megoldásnak látszik, mert a másodfokú változás megvilágításában erről a megoldásról kiderül, hogy a megoldani kívánt probléma alappillére. Míg az elsőfokú változás látszólag mindig a józan észen alapul (például az „ugyanabból még többet” recepten), a másodfokú változás általában furcsának, váratlannak és a józan ésszel ellenkezőnek tűnik; a változás folyamatában van valami rejtélyes, paradox elem.
Az átalakítás azt jelenti, hogy megváltoztatjuk azt az érzelmi vagy konceptuális keretet, amelyben egy helyzetet felfog valaki, s egy másikba helyezzük, amelybe ugyanennek a konkrét szituációnak a tényei éppolyan jól vagy még jobban beleillenek, s ezáltal megváltozik az egésznek a jelentése. Az itt szerepet játszó mechanizmus nem világos közvetlenül, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy van változás, miközben maga a szituáció teljesen változatlan, sőt megváltoztathatatlan marad. Az átalakítás eredményeként a helyzethez rendelt jelentés változik meg, azaz az átalakítás hangsúlyváltást jelent.
A változás előidézésére a legjobban épp a változással szemben mutatott ellenállás használható fel. A problémamegoldásnak ez a formája több értelemben is hasonlít a dzsúdó technikájára és filozófiájára, ahol az ellenfél lökésére nem egy legalább ugyanolyan erejű ellenlökés a válasz, hanem a lökést elfogadják, ellazulva alkalmazkodnak hozzá, és vele együtt mozdulnak. (Vagyis ugyanabból kevesebbet.)
